karaoki

A Hetvegen elmentunk Kai-al egy karaoki baraba a kollegaival... ASZTAKURVA.... En erre nem gondoltam, illetve, de igen gondoltam, csak arra nem, hogy ez tenyleg az az amire gondoltam. Eleve vicces volt, hogy Kai faterja meg nemetorszegbol intezett valami nagyon egyszeru melot a fianak, hogy amikor megerkezunk Japanba nehogy egybol ehen haljunk (merthogy semmink sem volt az egegyatta vilagon, az elhivatottsagmo, meghogy en majd egy kulvarosi kifozdeben fogok dolgozni, azert az nem volt eletbiztositas). Talan ugy tudnam legjobban korulirni, hogy: "ket ceg kozotti joviszony fent tartasa miatti kifutofiui allas". Pentek delutan bementem hozza a belvarosba, abba a tervezoirodaba ahol dolgozik. Nagyon vicces volt ahogy bantak velem, korbevezettek az irodaban, bemutattak mindenkinek, mintha valaki is lennek, holott mondjuk egy utolso senkinek sem szamitok..:) De Kai nagy feneket kevert a magyarorszagi torteneteimnek Critical Mass, meg majd a Tokioi futar VB, meg a Braziliai szakacskodas, meg ugy egyaltalan, es valamiert negyon bejott ezeknek a tutyimutyiknak. Szoval johangulatu volt a delutan aztan elmentunk kajalni valamit, amirol jobb szot sem emliteni mert anniyra szar volt, hogy az na.
Konkretan etolajat vacsoraztam nyers tesztaval meg fuvet ragtam hozza... na mindegy. Aztan elmentunk egy irodahaznal alcazott karaoki barba, aminek az also szintje megy egy icipicit hasonlitott ugyan egy szorakozoipari egyseghez, na de a kulontermek??? Mert persze foglaltatva volt a hely kb 3 hetre elore...
Szoval alul olyan mint egy rendes kocsma, illetve mint egy kavezo, egesz pontosan, mint egy muanyag bemutatoterembol kialakitott moder muveszeteket bemutato antikvitas, de legalabb volt barpult, ahol osszeismerkedes gyanant zsinorban mindnkivel ittam 3-4 italt. Mondjuk az itteni italoktol nem fogok fejreallni, de legalabbis az elso par pohartol, hat mit mondjak, nem egy R&R kompatibilis bringasfutarnak talaltak ki. Meg jo, hogy semmit sem kellett fizetnem, mert itt lazan el tudnak inni egy havi maximalbert is... Szoval ok mar az elejen rohogtek a italozasi sebesegemen, de nem baj, mert en meg a hangjukon, igy egalban voltunk.
Aztn felmentunk az egyik kulonterembee es ott vart a csoda
Ugy nezett ki, hogy volt egy projektor egy szamitogep, egy hatalmas hofeher fal, egy csomo parna, meg kisasztal, meg egy telefon a pulthoz meg kb 15 darab beepitett hangszoro 3 radios mikrofonnal.
Ennyi! Ja meg hatalmas hangszigetelet es foncsorozott ugegfal, ami lentrol fel sem tunt, de fentrol lehetett latni az egesz also termet, ami eddigre meg is toltodott alacsony iszonyu szar hangu fiatalaokkal. Na es akkor itt a kisteremben elszabadult a pokol. Azt mondanom sem kell, hogy a dalok 95%-rol meg csak fingom sem volt, ezek helyi diszkosanzonok voltak, de tenyleg a legelviselhetetlen legszarabbokbol. Neha-neha szinesitve egy-egy 80-as evek beli amcsi diszkoslagerrel. Kb 15 percen keresztul neztunk meredtem egymasra Kai-al, hogy mi, hogy a kurva uristenbe kerulhettunk ilyen helyzetbe, aztan elemi tempoba keztunk el szeszesitalt fogyasztani, ugy, hogy a pulttal osszekoto telefon mindig valamelyikunk kezeben volt. Na ennek az lett az eredmenye, hogy 1-2 oran belul mar vadul uvoltoztem az altalam ismert slagereket, sot meg fonetikusan feliratozott japo dalokkal is probaloztam akkora sikerrel, hogy ejfel fele, mar mindezt lent a nagyterembe csinaltam. Olyan kitoro sikerrel, hogy tenyleg azt hittem, hogy valami rajzfilmben vagyok...
Viszont ezek arcok a legjobb szandekom szerint sem hivhatoak hosszutavu buliarcnak, Kai-al kb. ejfel fele azt szamolgattuk, hogy hany olyan ember van a barban, aki akar egy oszufuggo mondatot is el tud mondani angolul. Szerinte a csaposcsajokon kivul egy sem... lefekszem mert kivagyok...